210., avagy 54.? Akárhogy
számoljuk, az évad elkezdõdött. Simon Gábor igazgató október elsején
megnyitotta az új évadot. A laikus téved, amikor azt hiszi, hogy ez a periódus
a tervezgetés ideje: ekkor már szinte kész mûsorrenddel és minél pontosabb
havi elõjegyzéssel szolgálhatnak a közönségnek. Ízelítõül álljon itt
néhány cím: Verdi: Rigoletto – Demény Attila rendezésében; Puccini: Triptichon
– Hero Lupescu rendezésében, Adam: Giselle – Valkay Ferenc koreográfiájában,
Hary: Hófehérke és a hét törpe; Demény Attila: Bevégzetlen ragozás – a
szerzõ rendezésében; Erkel: Bátori Mária – Dehel Gábor rendezésében,
Huszka: Bob herceg, Kálmán: Marica grófnõ és a Cirkuszhercegnõ,
Jacobi: Sybill stb. A bérletkötések ideje is megkezdõdött. Ha az
elõzõ évad némiképp zaklatottra sikeredett, remélhetõleg a
mostani zavarmentesebb lesz. Legalábbis ezt kívánja és ezt várja el a közönség.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk az ország katasztrofális gazdasági
helyzetét, és mindazt, ami ezzel jár: az állami költségvetésbõl
nevetségesen kis összeget fordítanak a kultúrára, és ennek csak a hányadát a
kisebbségek mûvelõdési intézményeire. Mindezzel dacolva a Kolozsvári
Állami Magyar Opera megpróbál eleget tenni a közönség igényeinek: több opera-
és operett-elõadás bemutatóját tervezik. Hogy ez mennyire fog sikerülni?
Ne feledjük, ez tõlünk, nézõktõl is függ...
– Az évadnyitó társulati
gyûlés jó hangulatát hamar beárnyékolta az a kijelentés, miszerint, ha nem
történik érdemleges változás, novemberre és decemberre már nem tudják
biztosítani a fizetéseket. Mi errõl a véleménye Simon Gábor igazgatónak?
– Ez nem csak a Kolozsvári Állami
Magyar Operát érintõ probléma, ez országos szinten minden
mûvelõdési intézményre vonatkozik. Még ha optimisták szeretnénk is
lenni, azt senki sem várhatja el, hogy 1-2 hónapig fizetés nélkül dolgozzunk. A
magyar opera a többi romániai társulathoz képest jól áll az anyaországi
támogatás következtében. Továbbra is élni fogunk azzal az elõnyünkkel,
hogy bírjuk mind a magyar kormány, mind különbözõ alapítványok
támogatását, de ezek mûködésünkben nem tudnak segítségünkre lenni. A
Magyarországról pályázatok útján elnyert összegek tették lehetõvé
társulatunk anyaországi vendégszerepléseit. A magyar kormány, illetve
különbözõ önkormányzatok ebben az évben hozzávetõlegesen 50 millió
forintot „költöttek” reánk. Az ott játszott mûveket a kolozsvári közönség
már ismeri, vagy, mint például az október 4-i Erkel-gála esetében, ezután fogja
hallani. Idei erdélyi vendégszerepléseink is a magyar kormány támogatásával
valósultak meg. Az e hónap végi egyhetes székelyföldi turné szállítási
költségeit is – mintegy 6 millió forintot – leelõlegezték. Hangsúlyozom,
hogy ez az összeg a sikeres pályázatok eredménye. Személy szerint én is
fontosnak tartom azt, hogy társulatunk kultúrmissziót fejt ki Erdély
magyarlakta városaiban. Évek óta még csak nem is gondolhattunk arra, hogy a
román állami költségvetésbõl egy ilyen átfogó, több várost érintõ
turnésorozat megvalósuljon: Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen,
Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban tartunk
elõadásokat. Huszka Jenõ: Mária fõhadnagy címû operettjével
és a két egyfelvonásos kortárs operával vendégszerepelünk. A két székelyföldi
megyei önkormányzat is támogatásáról biztosított. Költségeink egy ilyen turné
esetében többszáz millióra tehetõek, ezt pedig csak a bevételbõl
messzemenõen nem lehet fedezni. Szeptemberben Bukarestben részt vettem a
szintû színház- és operaigazgatók egy országos szintû megbeszélésén,
ahol közölték velünk, hogy a közismerten nehéz anyagi helyzet orvoslására
törvénytervezetet dolgoztak ki, mely szerint 2002. január elsejétõl az
ország színházai, filharmóniái és operaházai átkerülnek a megyei önkormányzatok
hatáskörébe. Kivételt képeznek egyelõre a bukaresti, kolozsvári és
jászvásári mûvelõdési intézmények, de 2003-2004-ig ez a folyamat
kiteljesedik. Ez a világon általános és jól bevált jelenség. Kellemes
meglepetésként ért, hogy már másodszor kaptam meghívást a megyei tanács
ülésére, és valószínûnek tartom, hogy adott pillanatban ki fogják kérni
véleményünket a minket érintõ kérdésekben. Megítélésem szerint egy, már
önkormányzati fennhatóság alatt lévõ intézményeknél jobbak a fizetések,
több pénzt tudnak áldozni produkciókra, tatarozásra, javításra. A minisztérium
nagy figyelmet fordít erre a lépésre. Nem tudom, az önkormányzatok készen
állnak-e egy ilyen jellegû teherbírásra. A helyi mecenatúra kialakulásának
és megerõsödésének fontosságát már többször hangsúlyoztam. Itt hívom fel
azoknak a figyelmét, akik valamilyen szervezkedésben az intézmény érdekeit
szeretnék szolgálni, hogy azért kellene harcolni, odahatni országos- és
kormányszinten, hogy ez a helyzet megoldódjon. Örvendek, hogy ez a tagság
tudomására jutott, ugyanis azt kell elérnünk, hogy ezt a költségvetési hiányt
kiküszöböljük. Örvendjünk, hogy még van fizetés, örvendjünk, hogy még vannak
turnék, és a Kolozsvári Állami Magyar Opera emelt fõvel tudja végezni
tevékenységét.
– Mi a helyzet a
vendégmûvészekkel?
– Konkrét meghívásokról még korai
beszélni, az viszont nyilvánvaló, hogy a bemutatásra szánt mûvek
szereplõgárdáját nem tudjuk minden esetben önerõbõl biztosítani.
Az anyaország ezirányban is a segítségünkre siet: egy erre a célra elkülönített
keretösszeg lehetõvé teszi magyarországi vendégmûvészek fellépését.
Így áll elõ az a paradox helyzet, hogy az intézmény számára anyagilag
kedvezõbb egy magyarországi, mint egy romániai testvérintézmény
mûvészének fellépése. A budapesti operaházzal való kapcsolatunk is jó irányba
halad: az elõzõ évek szájhúzogatós mellõzése után
segítõkész magatartás kibontakozását remélhetjük. A budapesti operaháznak
óriási erõtartalékai vannak, és az eddigi 11 év tapasztalatai azt
mutatják, hogy a magyarországi vendégmûvészek szívesen lépnek fel
Kolozsvárt.
– A Verdi-évnek lassan a végére
érünk. Lesz-e a megígért Rigolettón kívül más Verdi-opera, azaz mûsoron
lesz tartva az eddigi három?
– Az elmúlt évadban úgymond
kijátszottuk ezeket. Én szeretném visszahozni a legkedveltebb Verdi-operákat: a
Rigolettóval kezdjük, a Traviatával és a Trubadúrral folytatjuk, de az
utóbbiaknak még nincs pontos dátuma.
– Merész vállalkozásnak tûnik
Puccini: Triptichonjának színrevitele...
– A kiváló bukaresti Hero Lupescu
lesz a rendezõ. Õ már évtizedekkel ezelõtt dolgozott velünk, és
idõs kora ellenére vállalta ezt a feladatot; úgy gondolom, a vele való
együttmûködés jót fog tenni a társulatnak.
– Nem lesz túl nagy anyagi
megterhelés az évi 3-4 bemutató? Arról már szó esett, hogy a régi díszletek egy
része tönkrement, és gondolom, ugyanez vonatkozik a kosztümökre is. – Meg
kell találnunk a módját annak, hogy ez megvalósulhasson. Sok mindent tud
pótolni a leleményesség, a jó gazdálkodás. Ez esetben is pályázni fogunk.
– Lesz-e új magánénekes? Van-e
kilátás arra, hogy az évek óta tartó tenorhiány megoldódjon?
– Az opera gyakorlatában úgy
alakult ki, hogy az énekkarból az arra érdemesek magánénekesi szerepkört is
felvállalnak. Erre több példát is tudnék mondani. Vannak ügyes karénekeseink,
akik kisebb-nagyobb szerepekben már bizonyítottak. Nem vagyok híve annak az
elvnek, hogy egy frissen végzettet, aki nem ismeri a repertoárt, kevés a
színpadi gyakorlata stb., rögtön magánénekesként szerzõdtessünk. Az évek
folyamán minden kórustagnak megadjuk a lehetõséget a kiugrásra.
– A közeljövõben milyen
tárakban lesz üresedés? Erre líceumi avagy zeneakadémiai frissen végzettek
jelentkezhetnek?
– Az ének-, a balett- és a
zenekarban egyaránt lesz versenyvizsga. Az énekkarban az elmúlt évek során
nõtt a felsõfokú végzettséggel rendelkezõ tagok száma, tehát
elõnyben vannak a mostani fõiskolai hallgatók vagy abszolvensek. A
zenekarba már évek óta csak zeneakadémiai végzettek jelentkeznek. Az énekkarban
ez nem kötelezõ, de elõnyt jelent. Volt már példa arra is, hogy jó
hangú, minden képzettség nélküli énekesjelöltek kiváló énekesekké váltak.
– Lesz-e Kriza-gála?
– Az idén is megtartjuk. Az a
gondolat is felmerült – folytatva a hagyományt –, hogy ha minden évben
megrendezzük a gálát, és kiosztjuk a díjat, ez valamelyes devalválódáshoz vezethet,
így a díj veszít vonzerejébõl. Attól félek, hogy kislétszámú társulat
lévén, aki majd ezután kapja meg, nem fogja kellõképpen értékelni.
Elképzelhetõ, hogy ettõl fogva ritkábban fogjuk kiadni a díjat.
– Mi lesz a tavalyi elmaradt
elõadásokkal?
– Azzal kezdjük az évadot, hogy
ezeket az önhibánkon kívül elmaradt elõadásokat megtartjuk. Szándékunkban
áll szereposztás-frissítést is eszközölni, figyelembe véve a nyári
tapasztalatainkat. Szerencsére a fûtési munkálatok befejezõdtek, tehát
az évadkezdés mentes az ilyen jellegû akadályoktól. Nézõinktõl
elnézést kérünk az elõcsarnok siralmas állapotáért; ennek kifestése is
várat magára.
– Vannak-e személyi változások?
– Gy. Tatár Éva továbbra is
betölti a mûvészeti titkár feladatkörét. Meghirdettünk egy referensi
állást is, amely, ha betöltõdik, hathatós segítséget fog nyújtani a
mûvészeti titkárnak. Várakozással tekintek az elkövetkezõ napokban
meghirdetett versenyvizsgák elé. Az, hogy valakit felveszünk, nemcsak szakmai
felkészültség és adottság kérdése, hanem az illetõnek be kell illeszkednie
az operaházi munka menetébe, vállalva az adott munkakörülményeket. Minden
sikeres vizsgázót bizonyos próbaidõ elteltével véglegesítünk. Így kiderül,
hogy alkalmas-e a társulati tagságra; olyan embereket keresünk, akik szívesen
jönnek a magyar operához, kitüntetésnek veszik azt, hogy az intézmény tagjai
lehetnek.
***
– Egy korábbi interjú alkalmával
szó esett a repertoárbõvítésrõl, mint a mûvészeti titkár
elsõdleges feladatáról. Az idei tervek szerint az elsõ lépések már
meg is történtek. Hogyan esett a választás ezekre az operákra, illetve
operettekre? – kérdeztük Gy. Tatár Éva mûvészeti titkárt.
– A Rigoletto adósság, ezt már
tavaly bérletelõadásként hirdettük; illõ, hogy ígéretünket be is
tartsuk. Az a véleményem, hogy egy operaházban Verdit és Puccinit nem játszani
– bûn. Elvben van Toscánk és Bohéméletünk is... Remélhetõleg sikerül
ezeket a népszerû operákat felújítani. Régi álmunk, hogy Hero Lupescuval
újra együtt dolgozhassunk, õ készségesen és boldogan vállalta Puccini
Triptichonjának rendezését. Az idõpontokat már egyeztettük a mesterrel.
Nagyon fontosnak tartom ezt a produkciót azért is, mert akkor, amikor ezek az
operák szerepeltek a repertoárunkon, három tervezõ háromféle
elképzelésében, nem jött létre a kívánt egység. Most Witlinger Margit tervezi
mindhárom egyfelvonásos díszleteit és kosztümjeit.
– Demény Attila kamaraoperájának
bemutatása is a régebbi tervek közé tartozott?
– Nem most merült fel elõször
a Demény-opera színrevitele, de az elõadás megvalósításához szükséges
pénzalapot most sikerült pályázatok útján elõteremteni.
– Mit tud mondani a két
balett-elõadásról?
– Hary Hófehérke címû
balettje már szerepelt a repertoárunkon, bár nem bérletes elõadásként.
Sajnos, mûsorrendünkbõl kihulltak a gyermekelõadások; épp ideje
egy ilyen jellegû produkciót beiktatni. A Giselle Valkay mester kérésére
és az õ koreográfiájában fog színre kerülni.
– Lehár Ferenc operettjei nem
szerepelnek a bérletes elõadások között?
– Szeretném, ha a Víg özvegy
visszakerülne a repertoárba, hálás darab, amelyet nem lenne nehéz
elõvenni. Soron kívül, elõtervezés nélkül is megvalósíthatjuk. A
mosoly országát az örökös tenorhiány miatt nem tudjuk játszani. Ha Kiss B.
Attila alkalomszerûen el tudna jönni egy-egy hétre, ez is megoldható lenne.
– Többször is említettük, hogy a
régi díszleteket és kosztümöket pótolni kellene...
– Reménykedjünk, hogy a Tosca
meglévõ díszleteit külsõ forrásokat igénybe véve helyre tudjuk hozni,
valamint kicseréljük azokat, amelyeken már nem lehet segíteni. A Bohémélet
díszletei jó állapotban vannak.
– Teljes a szereplõgárda ezen
mûvek bemutatására?
– Minden tõlünk telhetõt
megteszünk. Kemény munka vár ránk.
– Mit tud mondani az olaszországi
turnéról?
– Ez a vendégjáték eredetileg
novemberre volt kitûzve, de a megváltozott politikai helyzet következtében
februárra tolódik ki. Kálmán Csárdáskirálynõjének olasz nyelvû
változatát ezúttal is Giuseppe Visciglia rendezi. Kis létszámú
szereplõgárdát foglalkozató turné lesz néhány karénekessel, balettáncossal
és kiszenekarral. Kolozsváron legközelebb csak a jövõ évadban fogjuk ezt a
darabot felfrissíteni.
– Vendégmûvészekrõl egy
pár szót...
– Állandó vendégeink Pánti Anna és
Selmeczy György, valamint az Erdélybõl elszármazott és most Budapesten
élõ Gáspár István. A Demény-mûre két magyarországi mûvészt
várunk.
– Hogyan esett a választás Huszke
Jenõ Bob herceg címû operettjére?
– Az opera fennállása óta – azaz
54 éve – ezt az operettet nem játszották, másrészt erre vannak szereplõk.
– Mit tud mondani a
bérletkötésekrõl?
– Nincs különösebb változás: az
Egyetemi-bérlet, amelyet tavaly Verdi-bérletnek neveztünk el, most fõleg
Puccini-operákat tartalmaz, megmaradt a két Ifjúsági-, a Ruzitska- és a
Nyugdíjas-bérlet 4, illetve 5 elõadással.
– Visszatekintve az itt eltöltött
évekre és fõleg a már lezárult évadra, bizakodással kezdi, avagy a rossz
tapasztalatok rányomják bélyegüket az évadkezdésre is?
– Az anyagi gondok alól nem tudjuk
kivonni magunkat, de én bízom a kolozsvári közönség odaadó ragaszkodásában.